Segítő Szűz Mária Egyetemi Kollégium

jel
Cím: 3300 Eger, Malom út 11.
Tel.: (36) 410-998
E-mail: sszm97@gmail.com
 
     
 
Főoldal - Hírek - Információk - Szolgáltatások - Elérhetőségek
 
     
 

Cikkek, érdekességek


Ha a Biblia lenne a mobilom...

Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint ahogy a mobilunkat?
Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?
Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?
Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre?
Mi lenne, ha ajándékként adnánk?
Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőnként ezt vennénk elő?
Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban?
Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk Vele kommunikálni, aki ezen keresztül is válaszol.

És miért jobb a Biblia, mint a mobil?

Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100%-os lefedettséget az egész Földön, és kiontott vérével aláírta azt a szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható...


Ugrás az oldal tetejére

20 ötlet nagyböjtre (...azon kívül, hogy nem eszünk csokoládét)

A nagyböjt a lelki megújulás évente visszatérő lehetősége, amikor nemcsak azt határozhatjuk el, hogy mit nem teszünk -- például nem eszünk csokit, nem pletykálkodunk, nem lustálkodunk stb. -- hanem azt is, hogy mit teszünk. Íme 20 konkrét lehetőség:

  1. Határozzuk el, hogy előre elolvassuk a vasárnapi szentmise olvasmányait. Így mélyebben megértjük, mintha csak vasárnap hallanánk először.

  2. Ha nincs időnk mindegyikre, olvassuk el csak az evangéliumot!

  3. Talán még sohasem végeztünk egy órás szentségimádást. Keressünk egy templomot, ahol kipróbálhatjuk!

  4. Gondoljuk át, mire költünk túl sokat! Ruhára? Pizzára, hamburgerre? Zenék letöltésére? Válasszunk ki egyet, és "böjtöljünk" e téren, a megtakarított pénzt pedig adjuk rászorulóknak!

  5. Amikor leülünk a számítógép elé, és amikor a napi munka után felállunk onnan, csendesedjünk el, mondjunk néhány perces imát. Segítségünkre lehet pl. ez a jezsuita oldal.

  6. Vegyünk részt hétköznap is szentmisén! Egy hétköznap reggeli, délutáni vagy esti mise sokkal csendesebb, meghittebb is lehet, mint a vasárnapi.

  7. Ha nincs feszület a lakásunkban, vegyünk egyet, és tegyük ki az ágyunk fölé!

  8. Olvassuk el Márk evangéliumát! Ez a legrövidebb evangélium, amelyet akár egyszerre végig lehet olvasni, és amelyben a többi evangéliumnál is nagyobb hangsúlyt kap nagyböjt szimbóluma, a kereszt.

  9. Vegyünk részt keresztúti ájtatosságon! Péntekenként sok templomban van erre lehetőség.

  10. Utazás közben kapcsoljuk ki a rádiót vagy az mp3-lejátszót! Talán szokatlan a csönd, de így könnyebb odafigyelni saját magunkra és a környezetünkre.

  11. Vegyünk (elő) egy jó lelki könyvet, és tegyük az éjjeliszekrényre! Esténként olvassunk belőle egy-egy fejezetet! Sok jó könyvet találhatunk az interneten is.

  12. Gondoljuk át, melyik rossz szokásunk miatt nem tudunk azzá lenni, akinek Isten megálmodott! Nagyböjtben tudatosan hagyjunk fel ezzel a szokással!

  13. Nemcsak étellel böjtölhetünk, hanem bármi mással is. Olvassuk el a következő gondolatokat a böjtről, és gondoljuk át, mi az, amiről a nagyböjti időszakban le tudnánk mondani!

  14. Úgy is "böjtölhetünk", hogy elhatározzuk: tartózkodunk a kritikus megjegyzésektől!

  15. A nagyböjti alamizsnálkodás abból is állhat, hogy behatóbban foglalkozunk valamilyen társadalmi jelenséggel, azaz utána olvasunk pl.bevándorlás, az emberkereskedelem, a faji megkülönböztetés, az AIDS, a gyermekszegénység stb. témájának. Adománnyal támogathatunk egy szervezetet, amely az általunk megismert területen munkálkodik.

  16. Imádkozzunk az emberekért! Ha az utcán vagy járművön meglátunk valakit, akinek úgy érezzük, szüksége van rá, mondjunk el érte egy imát! Gondoljunk Alexandriai Philón szavaira: "Mindenkivel légy szeretetteljes, mert bárkivel találkozol, mindenki nagy belső küzdelmet vív".

  17. Elalvás előtt ismételgessük magunkban a Jézus-imát: "Uram Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam".

  18. Környezetünkben számos lehetőség van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására (Mt 25,35-36: "Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek"). Gondoljuk át, milyen szolgálatot vállalhatnánk nagyböjtben!

  19. Gondoljuk át, mi az, ami túl fontossá vált az életünkben, és jó volna kissé elfordulni tőle! Tegyünk konkrét elhatározást!

  20. A nagyböjt eredetileg a keresztségre való felkészülés ideje volt. A megkeresztelt ember nagyböjtben felkészülhet a keresztségi fogadalom húsvéti megújítására. A kereszteléskor többek közt megígértük (vagy nevünkben a szüleink ígérték meg), hogy ellene mondunk a bűnnek. Járuljunk szentgyónáshoz! Ha régen gyóntunk, mondjuk meg a papnak, és kérjük meg, hogy segítsen!

Ugrás az oldal tetejére

Történetek

Történetek és epizódok, melyek lelkem épülését és remélem mások okulását is szolgálják.
A történetnek vannak olyan részei, melyeket csupán hallottam és vannak olyan részei melyeket személyesen éltem át.
Szeretettel adom tovább azzal a gondolattal, melyet a nagy pápánk II. János Pál mondott amikor azt a golyót amelyet kioperáltak belőle a Fatimai oltáron felajánlott a Szűz Anyának a következő szavakkal: „Egy kéz volt amely fegyvert emelt rám, de egy másik kéz vezette a golyót. Az élet tele van véletlenekkel. A mi dolgunk tanulmányozni és megérteni ezeket a véletleneket.”

Gyermek de még fiatal koromban is a kollégium területe egy focipálya melletti elhagyatott rész volt a lakótelep építése miatti felvonulási és egyéb össze-vissza épületekkel. Az egriek ’káposztás’-nak hívták ezt a területet, mert korábban itt hatalmas káposztaföldek voltak.
A férjemék minisztránsként ide jártak focizni, de még az első gyermekünket is ide hoztuk korcsolyázni.
Időközben a káposztaföldön felépült a Csuvas Köztársaság testvérvárosaként Csebokszárinak nevezett lakótelep, a lakótelepi szociológiában jól ismert „magányos tömeg” jelenséggel.
Az elmúlt évtizedekben az itt élő emberek hite megrendült, az Egyház iránt pedig közömbössé váltak.

A rendszerváltás első „világmegváltó, reménytváró” hangulatában egyszer ismeretlenül egy férfi kereste fel Érsek Atyát azzal, hogy talált egy szép keresztet a szőlők között. Hadd helyezze el a lakótelep szélén, a felvonulási épületek elé.
Érsek Atya azzal bíztatta, hogy ő nem bánja, ha a városépítési osztálynak nincs kifogása ellene, állhat ott a kereszt.

A feszület ma is áll több mint 10 év után és áldozatos emberek gondossága folytán mindig friss virág van körülötte.
A főpásztor első gondolata a lakótelepiek újraevangelizálása érdekében egy karitaszközpont létrehozása volt, melyben urnatemető és kápolna is helyet kapott volna.
A nehéz helyzetben élő emberek ellenállása azonban ekkorra már olyan nagy volt, hogy Érsek Atyát kifütyülték egy lakossági fórumon, amelyen szerette volna bemutatni elképzelésünket, a mellette agitálókat pedig elkergették.

Később Seregély Érsek Úr megváltoztatta a tervét és főiskolai kollégium építését határozta el, melyre a város kijelölte számára a lakótelep elején azt a bizonyos elhanyagolt, felvonulási épületekkel csúfított területet, ahol már ott állt a kereszt.

Az építtető keresett egyházmegyéjének egy szerzetesrendet, amely a kollégiumot működteti. A megszólítottak sorra hárították el kérését, így többek között a Szalézi Rend, a Segítő Szűz Mária leányai is. Kis idő elteltével azonban az történt, hogy a római elöljáró felhívta Érsek Atyát és mégis igent mondott a felkérésre, mert missziós nővérek segítségével talált megoldást arra, hogy Egerben is közösséget alapítson.

Izgatottan vártam a találkozást a nővérekkel, akikkel tudtam, hogy együtt fogok dolgozni. Nem ismertem, nem ismerhettem őket, hiszen korosztályom az elnyomatás évei alatt egyáltalán nem találkozhatott szerzetesekkel és a szaléziak női ága azelőtt nem is volt jelen az egyházmegyében.
Mogyoródról érkeztek a nővérek. Ami rögtön megfogott bennük az az egyszerűségük, és a déli népekre jellemző derű és nyitottság.
A még nem teljesen kész épületben találkoztunk, az állványok és a malteros vödrök között.
Giordana nővér mint egy jó művezető azonnal tervezni kezdett.
Már az építkezés idején kaptunk egy óriási pálmát, amely az előcsarnokban állt. A nővérek körbeállták, majd egy Don Bosco ereklyét helyeztek el a pálma gyökeréhez a földbe, és együtt imádkoztak. Talán ez a pálma volt a lelki alapozás.

Az épület szentelésekor az összes nővér idelátogatott. Örömmel vették birtokba a közösség új helyét.
Annuska nővér – akinek az élete egy történelmi legenda – kiállt az erkélyre és rápillantott a lakótelepre. Ezután így szólt: „Úgy látom ez nagyon jó terep. Hála legyen érte Istennek.”

Remélem megbocsát Giordana nővér, hogy a következő történetet közreadom. Az akkori igazgatónővér kiváló, ma úgy mondanánk „manager” tulajdonságokkal rendelkezett. Sokat tanultam tőle. Ha munkáról volt szó, mindig az első volt, hogy példájával tegye hitelessé elvárásait.
Egyik este csöng a telefon, hogy baj van, menjünk be azonnal a kollégiumba. Hatalmas esőzés volt, az utcán alig tudtunk közlekedni a sárlavina miatt. A kollégiumban iszonyatos látvány fogadott. A tornaterem egész szintjén, az alagsorban feltört a szennyvíz és a szennycsatorna mindent elborított. Az igazgatónővérrel felmértük a helyzetet és rájöttünk – egy hét próbálkozás után - , hogy hiába hívjuk a tűzoltókat, mert sok helyen még a miénknél is nagyobb volt a baj. Ezután az igazgatónővérrel az élen, a férjemmel együtt hozzáláttunk és órákon át vödörrel, lapáttal, seprővel hordtuk ki a szennyezett iszapot.

Befejezésül még egy röpke történet az oratórium életéből. Nyaranta 100-nál is több gyerek táborozik a Don Bosco nővérek oratóriumában. Minden érdeklődőt és jelentkezőt szeretettel fogadunk akár hívő, akár nem, hiszen ez a segítségen és a szolgálaton túl egyfajta evangelizációs lehetőség is.
Az egyik ebédnél egy kislány örömmel újságolta, hogy mindent elmesélt az apukájának, ami vele történt, többek között azt is, hogy étkezés előtt a nővéreknél keresztet szoktunk vetni és elmondjuk az asztali áldást. A családban a kereszténység ismeretlen volt, így a mama ezt válaszolta: „jó, jó kislányom de azért mindent nem kell tőlük eltanulnod.”

10 esztendő egy intézmény életében nem nagy idő, reméljük azonban hogy a főiskolai hallgatók és mindazok életében akik velünk találkoznak nem az évek hanem azok az élmények és értékek lesznek meghatározóak amelyeket itt átéltek és magukkal vittek az életükbe.

Lukács Tamásné


Ugrás az oldal tetejére

 
 
© 2008 Segítő Szűz Mária Egyetemi Kollégium - Az oldalt készítette: TPC Kft.